A tulajdonjog legtágabb terjedelmű, legátfogóbb részjogosítványa a rendelkezési jog, a tulajdonos legfontosabb rendelkezései pedig a dolog elidegenítése vagy más személy jogával való megterhelése; a rendelkezés jogának korlátozását elidegenítési és terhelési tilalomnak nevezzük. A tulajdonos rendelkezési jogát korlátozhatja (vagy kizárhatja) jogszabály, bírósági határozat vagy szerződés. Ha a rendelkezés jogát jogszabály vagy bírósági határozat zárja ki vagy korlátozza, a tulajdonosnak a tilalommal illetőleg korlátozással ellentétes rendelkezése semmis (mint pl. a forgalomképtelen dolog elidegenítése), az ilyen tilalom mindig mindenkire kiterjed (abszolút hatályú). Ezzel szemben a szerződéses elidegenítési és terhelési tilalom főszabály szerint csak a feleket köti (azaz relatív hatályú). Az első esetben a tilalom harmadik jóhiszemű személyre is kihat, a tilalomba ütköző rendelkezés tehát érvénytelen. A második esetben a tilalom ellenére történt átruházás vagy terhelés harmadik, jóhiszemű személy jogszerzését nem érinti, és az, akit a tilalom eredetileg védett csak kártérítési igénnyel léphet fel a tilalmat megszegő tulajdonossal szemben.
Az elidegenítés és terhelés jogát szerződéssel csak két együttes feltétellel lehet kizárni vagy korlátozni. Az egyik, hogy a tilalomban a tulajdonjog átruházásakor kell megállapodni, a másik, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa (pl. az eltartáshoz való jogát).
Kivételesen a szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalomnak is lehet abszolút hatálya, ha: